Tegnap akartam jönni becsszó, de aztán elragadott az olvasási hév és mire az órára néztem és benyomtam a gépet, már nem volt lelkierőm blogolni. Visszaszokok ígérem, csak mindig úgy vagyok ezzel, hogy a blogspot-on annyival könnyebben ment az egész, mint itt és ez elveszi a kedvem. De ígérem összekaparom magam és majd engesztelésként publikussá teszek egy régebbi bejegyzést is és azzal remélhetőleg egy kicsit javítok a helyzetemen...

Most, hogy kijelenthetem 100%-osan lecsengett a karácsonyi hangulat felénk, mesélhetek is egy kicsit erről.
Őszintén idén is elkerült a hangulat. És ez akkor sem lett volna másként, ha esett volna 6 m hó  vagy berontott volna apcim az ablakon át, angyalkának öltözve.
Karácsony szent napján stílusosan 12-kor keltem. Apcim szokásához híven halászlevet főzött a skacokkal, anycim meg fogalmam sincs mit mímelt.
szünet
Valamikor 2 óra tájt jött csak el a karácsonyfa díszítés ideje.
Elővettük a megviselt műfenyőnket (amitől engem rendszerint kiráz a hideg) és a díszeket. Majd fél órán keresztül tanakodtunk rajta, hová állítsuk fel. Újabb fél óra telt el a szaloncukor aggatók megkeresésével, amik a díszekhez kellettek, ugyanis a szaloncukrot idén mellőztük a fáról hála a jó égnek.
Mindent feldobáltunk és rátekertünk összesen 3 és fél perc alatt. A fánk persze semmi újdonságot nem tudott idén sem, ugyanúgy nézett ki, mint tavaly. És azért csak nézett, mert anycimnak nem tetszett a szoba átrendezése és ezért ma lebontotta, elrakta és beb*szta a pincébe. Hangulatgyilkos...

Az ajándékozás kb. 2 Avril CD és egy IM átolvasása után jött el, mégpedig úgy, hogy az előszobában valaki elkezdte őrült módjára rázogatni a csengőt.

Apcim megkapta az éves Rolling Stones adagját, mancim az éves Christina Aguilera parfüm újdonságát.
Én meg gazdagabb lettem egy Q&Q, meseszép, kövekkel kirakott abszolúte meglepetés (:P) órával és egy cukeee, rózsaszín, mini iPod-dal, ami szintén akkora meglepetés lett volna, ha apcim valamiért nem kezdett volna el kérdezősködni előző héten, hogy én milyen mp4-et vennék, ha vennék...
Nem baaaaj, engem már nem lehet meglepni, de persze azért virult a fejem mint állat.
A következő karácsonyi felvonás szombaton volt esedékes, amikoris összejött a nagy család és végre kicsit arcon csapott egy kis ünnepi szellő.
Hiába aggódik mindenki az alakjáért karácsonykor én mindig csak somolygok magamban, hogy nekem ilyenekért nem kell aggódnom, mert mi aztán nem csinálunk ebből süteményes, halálrazabálós, cipzárlehúzós nagy ügyet a vacsoraasztalnál. Ünnepújítók vagyunk, asszem valami ilyen szó illene rá...
Persze apum nővére olyan süiket csinál, hogy csak ha ránéz az ember attól felszed 3 kilót, de a mértékleességben én jó vagyok.
A második felvonásban kaptam 3 Tasmina Perry könyvet(L), szóval most egy ideig el leszek, asszem. Most az Apuci lányai felénél járok, ami hihetetlenül jó, ezután jön majd az Örökösnők és végül az Eredendő bűn. Hát igen, Stephenie Meyer-t most egy kicsit hibernáljuk és Tasmina-t meg jól bevackoljuk Sadieland-be. :))
Kaptam egy Neutrogena wave-t vagy mi a fenét, ami nagyon kellemesen masszírozza a fejem, de amúgy nem tudom pontosan mire jó. :)
Meg egy csomó AVON cuccot, szóval most el lettem látva aztán rendesen...

Kb. ennyi érdemleges dolgot tudok elmondani a karácsonyról. Nem volt valami nagy ünnepelgetés...
Jövőre szerintem már teljesen újra értelmezzük az egész Karácsonyt és házról-házra járunk majd, hogy meggyőzzük az embereket a mi módszerünkben rejlő előnyökről...
Persze ti sosem fogjátok megtudni a kulisszatitkokat, de hát így jártatok.
Házasodjatok be a casládba...

Nah ennyit az ünnepi beszámolókról... :P